Hidakfórum

   

 


Warning: Use of undefined constant DS - assumed 'DS' (this will throw an Error in a future version of PHP) in /home/hidakfor/public_html/templates/siteground-j16-43/html/com_content/article/default.php on line 15

XII. DÉL-AMERIKAI MAGYAR NÉPTÁNCTALÁLKOZÓ 2014. BRAZÍLIA

„Úgy éljetek künn az Újvilágban, 

míg vándorlástok bús évadja tart,

hogy hozzatok díszt a nemzetünk nevére,

hogy Bennetek tiszteljék a Magyart”

 

(Ábrányi Emil)

 

Július 19-én és 20-án magyar szótól, daltól, ropogós bokázóktól, csapásoktól volt hangos Sao Paulo egyik legnagyobb kulturális épülete, a Sao Pedro Színház. Alig néhány nappal a brazilokban vegyes érzelmeket ébresztő foci világbajnokság befejezése után a magyar népi kultúra nagy ünnepségétől lett hangos a húszmilliós metropolisz belvárosa.

 

Dél-Amerika magyar közösségeinek nagy része képviseltette magát a két napos fesztiválon, melynek a legnagyobb értéke a közösségek találkozása volt. 

Argentína, Uruguay, Brazília és Venezuela magyar néptáncegyüttesei kétévente rendezik meg ezt a találkozót. Idén Brazílián volt a sor, így a Sao Pauloban működő Magyar Ház és táncos szervezetei vállalták a házigazda szerepét. Venezuela néptáncosai az országban kialakult politikai és gazdasági nehézségek miatt kimaradtak a programból, de a három ország magyar csoportjai így is hatalmas műsorfolyammal álltak a színházat zsúfolásig megtöltő közönség elé.

Július 18-án, pénteken délután érkeztek a csoportok a Magyar Ház épületébe. Ezen a délutánon Magyarország küldöttsége is megérkezett. A fesztivál teljes programjának zenei kíséretét a Dűvő Zenekar vállalta, az Élő Forrás hagyományőrző Egyesület képviseletében pedig Gaschler Beáta és Kovács Norbert táncoktatók igyekeztek tovább fokozni az amúgy is forró hangulatot.

 

Ezen a pénteken már elkezdődött a nyolc napon át tartó ünnep, mely minden este-éjszaka táncházba torkollott. A reggeli nap fénye általában még a mulatságban találta a kitartóbb táncosokat és a Dűvő zenekart, így zajlott ez a fesztivál és az azt követő szimpózium minden egyes napján. 

Szombaton és vasárnap délután felkészülési, színpadbejárási próbák voltak, majd mindkét este közel három órás, két felvonásos gálaestet mutattak be az együttesek, felvonultatva az elmúlt évek kitartó tanulásának és gyakorlásának gyümölcsét. 

 

A részt vevő csoportok:

  • Pántlika Néptáncegyüttes – Brazília 
  • Dunántúl Néptáncegyüttes – Brazília 
  • Sarkantyú Néptáncegyüttes – Brazília
  • Zrínyi Néptáncegyüttes – Brazília
  • Ropogós Csárdás Néptáncegyüttes – Brazília
  • Regős Néptáncegyüttes – Argentína
  • Kolomp Néptáncegyüttes – Argentína
  • Tündérkert Néptáncegyüttes – Uruguay
  • Tündérkert Néptáncegyüttes Szivárvány csoportja – Uruguay
  • Tündérkert Néptáncegyüttes Senior csoportja – Uruguay
  • Ilosvai Néptáncegyüttes – Felvidék

 

A műsorokat a Dűvő zenekar kísérte, szólót táncolt Gaschler Beáta és Kovács Norbert. Különleges ízt adott a Felvidékről érkezett Ilosvai Néptánccsoport, akik régi barátságot ápolnak a Dél-Amerikai közösségekkel. Vezetőik, Kupec Mihály és Andrea gyakori oktatói az ehhez hasonló továbbképzéseknek és most, mint régi barátok érkeztek Brazíliába.

A közönség minden egyes műsorszámot hangos tapsorkánnal és üdvrivalgással jutalmazott, a nézőtér soraiból gyakoriak voltak a magyarul bekiabált dicséretek, buzdító kurjantások. A gálaműsorokat un. Grand Finale zárta, amelyet Kovács Norbert és Gaschler Beáta a szombat délutáni próbán állítottak össze. A Grand Finale anyaga mezőségi tánc volt, melyet minden fellépő táncegyüttes közösen adott elő a hatalmas színpadon. A záró szám egyszerre okozott meghatódottságot és harsogó sikert a közönség soraiban.

A fergeteges hétvége után a jelen lévők nagy része autóbuszokra szállt és két órás zötykölődés után elfoglalta szálláshelyét a dzsungelben, az egész héten át zajló szimpózium helyén. A rengeteg közös mulatság mellett egy héten át, napi nyolc órát táncoltak és zenéltek a Dűvő zenekar, a Kovács-Gaschler és a Kupec házaspárok irányításával az együttesek tagjai. A mezőségi Bonchida magyar és román táncait, illetve a Vág-Garam vidékének csárdásait, verbunkjait a hét végére nagy élvezettel improvizálták a táborozók. A pénteki búcsúesten hatalmas tábortűz mellett zokogtak egymás vállán a régi és új barátok, hogy aztán a szombati – valóban – záró estén, immár ismét a sao paulo-i Magyar Házban, még egy reggelig tartó búcsú táncházzal fejeljék meg az együttlét örömét.

 

Így zajlott tehát a XII. Dél-Amerikai Magyar Néptánctalálkozó. 

A program különlegessége az a magas minőség, amivel ez az esemény akár Budapesten is megállta volna a helyét. A résztvevő együttesek mindegyike nagy felkészültségről, komoly tánctudásról adott számot. Sokkal fontosabb azonban az a hatalmas lelkesedés, az a büszkeségtől feszülő magyarságtudatos viselkedés, mely nem csak a színpadon, hanem a találkozó minden percében jellemezte a csoportok minden egyes tagját, legyen az illető első, második, vagy sokadik generációs magyar… Ki kell emelni a csoportok vezetőinek jó szakmai minőségre törekvő munkáját. Meg kell említeni azokat a fiatalokat, akik hosszabb-rövidebb időt Magyarországon töltöttek és az Anyaországban szerzett tudást igyekeznek továbbadni, vagy azokat a lelkes közösségszervezőket, akik a Kőrösi Csoma Sándor program révén kerültek Dél-Amerikába. Név szerint is megérdemli a kiemelést Násztor Péter, akit kalandvágya hajtott a világ másik felére és kitűnő tánctudását szinte minden csoportnál kamatoztatja. A találkozó sikerében nagy szerepe volt a Sao Pauloban működő Magyar Ház közösségének, szervezőinek, kiemelten a helyi Pántlika Néptáncegyüttes vezetőjének, Pedro Marquesnek. 

 

Essen néhány szó az Anyaország viszonyulásáról is:

  • A Kőrösi Csoma Sándor Program által a régióba delegált fiatal közösségépítők mindegyike jelen volt a rendezvényen és láthatóan atalmas munkát végeztek a saját területeiken, a program tehát maradéktalanul elérte célját.
  • A néhány éve működő Diaszpóra Tanácson keresztül pályázatok sorát támogatta az ország, melyeknek köszönhetően a közeljövőben szinte minden távoli magyar együtteshez oktatók utazhatnak felfrissíteni, bővíteni a szakmai tudást. 
  • Magyarország Brazíliai nagykövete, Dr. Szíjjártó Csaba mindkét előadáson és a Magyar Ház programjain személyesen jelen volt, közvetlen, baráti stílusú viselkedésével, igazi házigazdaként fogadta a hazai művészeket, emellett méltó módon képviselte a magyar külpolitika értékeit, szándékait is. 
  • Szintén jelzés értékű, hogy a Nagykövetség több munkatársa is jelen volt a programon, segítették a rendezvény gördülékeny lebonyolítását, sőt, Dobos Eszter konzul asszony táncra is perdült a Ropogós Csárdás Néptánccsoport soraiban. 

Példa értékű, köszönet érte!

 

A rendezvénysorozatról és a dél-amerikai magyarság történetének más területeiről készült filmek várhatóan hamarosan megjelennek a Mediawave Alapítvány honlapján, melynek két vezető tagja, Hartyándi Jenő és Deésy Gábor kíváncsiságától hajtva eljött a programra és szinte minden másodpercét filmre rögzítették.

 

Találkozunk két év múlva Uruguayban!

Partnerek, támogatók

 

Nemzeti Együttműködési Alap

Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa

Forgórózsa Népművészeti Központ

www.csurdongolo.org

Kapuvár Néptáncegyüttes