Búcsú Jakab Ferenctől

Kedves Feri, örök Barátom!

Nem vártál meg, pedig úgy érzem, jó lett volna még egy vállveregetés, még egy jóleső üdvözlés a hosszú útról hazatérve. Egy rövid élménybeszámoló, hogy aztán megállapíthassuk, hogy Csőszön megint csak nem történt semmi az elmúlt egy hónapban. Ezek a beszélgetések gyakoriak voltak közöttünk. Rövidek, tömörek, lényegre törőek, mentesek minden felesleges fecsegéstől, unalmas szájjártatástól. Kívülről sokan azt hihették volna, hogy a távolságtartó kapcsolatunk volt az oka, pedig dehogy…! Éppen ellenkezőleg: tudtuk, ismertük egymás észjárását. Tudtuk, hogy a másiknak nincs szüksége felesleges pletykákra, unalmas történetekre. Egyszerűen csak jó volt, kellett néhány baráti szót váltani, aztán mindenki tehette tovább a dolgát. Én elmentem szervezkedni, Te pedig összeírtad a következő rendelést, feltöltötted a sörös hűtőt és kiszámoltad a lehetetlent, melynek révén hosszú évekig fenntartottad nekünk a vendéglátást és a boltot a „semmi közepén”. 

Most, hogy hazaérek, már a sírodnál kell, hogy meglátogassalak. Tartogatok néhány gondolatot és egy baráti kézfogást, melyeket már csak egy másik létezésben adhatok át, de azért megpróbálom megüzenni:

Kedves Jakab Feri!

Te voltál mindannyiunk kocsmárosa. Te voltál, akire minden kiscsőszi látogató szívesen emlékszik, akivel mindenkinek van egy rövid története, aki nélkül nem lettek volna emlékezetesek az elmúlt tíz év eseményei. Aki nagy gondossággal ügyeltél arra, hogy a hűtőben mindig legalább tízféle sör legyen és mindig előbújtál, ha megnyomtuk a csengőt. Bizalommal voltál az idegenek iránt is, hiszen csak intettél, hogy bátran szolgálják ki magukat a boltból. Ott ültél az ajtó mellett és kezet nyújtottál annak, akit erre érdemesnek találtál. Én mindig közöttük voltam, ezért köszönöm a barátságodat! A legnagyobb szeretettel gondoskodtál családtagjaidról, türelmes és emberséges voltál. Hányszor hallgattam a hosszú, többször ismételt elköszönéseket, a Kislányoddal folytatott beszélgetések végén…

Most rajtunk a sor. Az elköszönés végére sajnos nem mondhatjuk oda: nemsokára találkozunk. Azért ne aggódj, mert vigyázunk az emlékedre és azokra az értékekre, amelyek szerint Te is éltél. Sokat dolgoztál, sokat tettél egy kicsi falucskáért. Ezt mi, tudjuk!!! Most már vezesd az égi üzletet, amelynek menetét soha nem árnyékolhatják be az evilági „keselyűk” , a hatósági gáncsoskodások, a nehéz téli hónapok. Mindig virágzó forgalmat és sok segítőt, jó barátokat kívánok neked, mert ezt érdemelted ki életedben!

Kovács Norbert Cimbi és az Élő Forrás Hagyományőrző Egyesület