Dr. Horváth Zsolt
országgyűlési képviselő

Tisztelt Dr. Horváth Zsolt Úr!

A Pannon Értékteremtők és Hagyományőrzők Közössége szeptember 23-án megrendezett tanácskozásán sok kiemelkedő személyiség jelent meg a térségünkből. Mindannyian szakterületük országos hírű képviselői, akik megtiszteltetésnek vették, hogy az Országgyűlés számít a véleményükre, együttműködésükre. Úgy tűnt, végre sikerül elgördíteni néhány sziklát a szakmai – civil élet és a politika együttműködéséhez vezető igencsak göröngyös útról. Önök olyan hozzászólásokat, javaslatokat hallhattak, amelyek a Hungarikumokról szóló törvény előkészítésében utat mutathattak, részterületek fontos feladatait, problémáit tárták fel. A tanácskozáson
elhangzottak alapján úgy vélem, hogy a jelen lévők a további egyeztetésekre is készültek. Bizonyára megfogalmazódott néhány javaslat, előre mutató gondolat, melyeket az ígért internetes kapcsolattartás során hozzátettek volna az előkészítéshez. A megbeszélésen elhangzott, hogy a kerettörvény október első napjaiban a Parlament elé kerül, az is elhangzott, hogy ennek részleteit a szakmai közönség is megismerheti – hiszen ennek alapján tehetünk a részletes kidolgozásra vonatkozó javaslatokat. Az e-mailes kapcsolattartás első lépéseként engedje meg, hogy levelemmel megkeressem.

 

Először is a megjelentek nevében arra kérem, e-mailes formában röviden tájékoztassanak minket a törvény előkészítésének jelenlegi állásáról, ha lehet, a kerettörvény tartalmáról. Kérem továbbá, hogy javaslatainkat vizsgálják meg és lehetőség szerint használják is fel a törvény kidolgozásában. Tekintettel arra, hogy a népművészet, a hagyományőrzés területén tevékenykedem, szeretném ebben a körben elindítani a javaslatok összegyűjtésére irányuló levelezést. Bizonyára több szakemberrel is kapcsolatot tartanak, de hiszek abban, hogy az általunk összegyűjtött javaslatok, megvilágított problémák is segítségükre lesznek. A mai napon levelemet gondolatébresztő szándékkal elküldöm a szakterületen tevékenykedő szakembereknek is, bízva abban, hogy kiegészítik gondolataimat. Az így összegyűjtött információkat a jövőben továbbítom Önnek. Az Élő Forrás Hagyományőrző Egyesület nevében néhány konkrét, a törvény legrészletesebb formájára vonatkozó javaslattal is élnék, legelőször ezeket sorolom fel. A szinteket a megbeszélésen elhangzott elképzeléseik alapján állítottuk fel, bár véleményünk szerint
akár az összes felsorolt produktum állhatna a legmagasabb fokon. A most elindított szakmai levelezés reményeim szerint lényegesen több konkrét javaslatot tartalmaz majd, ezeket eljuttatom Önnek. Azokat a Hungarikumokat, melyeket bizonyára már rég a javaslati listára vettek, nem sorolom (Bartók, Kodály munkássága, stb.). Bizonyára részletesebb indoklásra is szükség lesz, de azt a szakma tudományos szintű képviselőinek segítségével kell elkészíteni. A felsorolást a szakmai partnerek számára gondolatébresztésnek szánom, de természetesen konkrét javaslatként szeretnénk ezeket a megfelelő szinteken a törvénybe illeszteni.

 

 

Hungarikum

 

• Magyar Néptánc-mozgalom, Táncház-mozgalom
• Martin György öröksége
• A magyar művészetoktatási rendszer
• Az eszközös magyar pásztortáncok
• A magyar csárdás tánc
• A magyar körverbunk
• A magyar női karikázó
• A magyar furulya játék

 

Középső szint (ezek akár a Hungarikumok szintjére is emelkedhetnének)

 

• A népművészet Mesterei
• A népművészet Ifjú Mesterei
• Aranysarkantyús és Aranygyöngyös szólótáncosok
• Fülöp Ferenc díjasok
• Békefi Antal gyűjtései, munkássága, különös tekintettel a teljes magyar nyelvterületre
• kiterjedő Munkaritmusok, munkarigmusok, munkadalok című gyűjteményére
• Lajtha László gyűjtései, munkássága, különös tekintettel Tendl Pál cimbalmos gyűjtéseire
• A magyar cifraszűr
• A magyar pásztor suba
• Pásztor kampó
• A magyar népballada
• Nagy László – a magyarságtudat költője munkássága, gyűjtő munkája, néphagyományhoz
• való kötődése kapcsán
• A bakonyi, somogyi, alföldi, felvidéki pásztorkultúra és betyárvilág kulturális emlékei
• A magyar parasztbanda (zenekar)
• Tekerőlant
• Népi citerajáték
• A magyar dudajáték
• A gyimesi banda (hegedű - gardon)
• Pesovár Ferenc és Pesovár Ernő gyűjtései, munkássága
• Vásárhelyi László munkássága, médiatevékenysége
• Novák Ferenc gyűjtő – koreográfusi munkássága
• A Muzsikás Együttes
• Sebestyén Márta
• A hivatásos magyar néptáncegyüttesek (Magyar Állami Népi Együttes, Duna Művészegyüttes,
• Budapest Táncegyüttes, Honvéd Együttes)

Helyi értékek (csak a szervezetünk működési körzetéből válogatva)

• Mohai tikverőzés (Mezőföld)
• Somló borkultúrája, a szőlőtermesztéssel és a borral kapcsolatos emlékek
• Nagy László, Vigh Rudolf, Szécsi Margit Somló-környéki gyűjtései (Iszkáz)
• Magyarpolány műemlék utcája (Petőfi utca) és Kálváriája
• A Magyarpolányi Passió és Bakony Népművészeti Találkozó
• Bakony Néptáncfesztivál Ajka
• A Kiscsőszi Pajtafesztivál
• A szentgáli, bakonyi pásztorfaragások
• A Halimbai „Halimbárium” – Dr. Szalay Miklós gyógyteákkal kapcsolatos tudománya
• Az ajka-környéki bányászati emlékek
• Bakonyi cifraszűr – Zalai Károly, az utolsó bakonyi szűrkészítő hagyatéka
• Helyi közösségek, alkotóművészek, hagyatékok, életművek, műemlékek, múzeumok, stb.
• Ezek felgyűjtése, rendszerezése a jövőben főként a helyi szervezetek feladata lehet.

 

Tennivalók

Mivel a törvény nem csak az értékek meghatározását, hanem azok megőrzését is célozza, olyan
javaslatokat is szeretnénk tenni, melyek az ezzel kapcsolatos jövőbeni folyamatokat érintik.

Képzések védelme, fejlesztése

 

• A magyar művészetoktatásban a néptánc, népzene, tárgyi alkotóművészeti tanszakok védelme, megerősítése
• A Magyar Táncművészeti Főiskolán a táncművész alapszak néptánc szakirányának védelme, megerősítése, a néptánc-pedagógus képzés védelme, megerősítése
• A Zeneakadémián a Népzene szak védelme, megerősítése

A szakmában köztudott, hogy a különböző művészeti ágak egyes képviselői a néphagyományhoz kötődő művészeteket és azok művelőit gyakran hátrébb sorolják a maguk által képviselt „magas művészetektől”. El kell fogadtatni, hogy a népművészetet is lehet nemzetközileg elismert színvonalon művelni, erre is lehet (kell) képzést építeni. El kell törölni az alapfokú művészetoktatásban fellángolt és a közép-és felsőfokra is felgyűrűző  ellentéteket, a „normatíva-bizniszről”, művészetiskolai maffiákról szóló téveszméket. A fent említett képzések az elmúlt években kerültek méltó helyükre, nagyon fontos feladat, hogy életben is tartsuk őket.

Médiákban való szerepeltetés, a hagyománytiszteletre való nevelés

A magyar kereskedelmi média gyakorlatilag száz százalékosan mellőzi a népi kultúrával kapcsolatos programok sugárzását. A versenyhelyzetben – és véleményünk szerint – tudathasadásos állapotban működő közszolgálati médiáknál is igen hasonló a helyzet. Jó volna legalább megközelíteni az európai országok nemzeti érzelmeket sugalló, sajátos kulturális értékeket felkaroló műsorpolitikáját. A magyar néptánc és népművészeti mozgalom milliós létszámú érintettje bizonyára kiváló nézettséget eredményezne akár egy ilyen irányt képviselő rétegmédiának is. Érdemes volna felkarolni a jelenleg szinte önerőből, kizárólag interneten működő Folkrádiót, vagy a szintén nehézségekkel küzdő FolkMAGazint. Nagyon fontos a lokális média érdeklődésének felkeltése. Ebben a helyi szervezetek munkájára lehet számítani. Az ilyen irányú fejlődéshez megfelelő színvonalú propaganda tevékenységre kell ösztökélni a kisebb szakmai szervezeteket, intézményeket, meg kell teremteni ennek anyagi feltételeit is.

A népművészeti programok, események magasabb támogatottságának elérése

Tapasztalataink szerint – néhány országos hatókörű programot leszámítva – nem túl magas a népművészeti események támogatottsága. Különösen igaz ez, ha más ágazatokhoz viszonyítunk. A

magyar táncművészet kortárs és modern irányzatai erős fejlődésen estek át, amelyet főleg a támogatások
növekedésének köszönhetnek. Mára elmondhatjuk, hogy a pénz alakítja a piacot. Különböző divatkultúrára
épülő társulatok létesültek, melyek szakmai felkészültsége, produktumaik művészeti értéke jóval alatta marad a támogatottsági szintjüknek. A legnagyobb problémának azt látjuk, hogy a hagyományosan népi irányvonalat képviselő hivatásos együttesesek (Állami Népi Együttes, Duna Művészegyüttes, Honvéd Együttes) is szinte száz százalékosan ezt az utat választották, hiszen „ebben van az üzlet”. Talán ennél is nagyobb baj, hogy az

amatőr mozgalom képviselői – látva a profik ez irányú sikereit – szintén próbálkoznak ezen a területen. Az
ilyen próbálkozások általában minden művészi értéket nélkülöznek, akaratlanul is dilettanciát tükröző, inkább paródiának ható produkciók sülnek ki belőlük.

E folyamatokat belülről már nehéz volna korrigálni, a támogatási rendszer prioritásainak változása
azonban segíthetne. A Nemzeti Kulturális Alap Népművészeti Kollégiumának létezése sokáig
veszélyben forgott, többször volt szándék a Közművelődési Kollégiumba való beolvasztásra. Ez
nem történhet meg, sőt, a kollégium elfogadottságát, megítélését a többi kollégium szintjére
kellene emelni. Jó volna kisebb támogatási alapokat létrehozni a népművészet részterületeinek
segítésére. Fontos volna, hogy a támogatási rendszer kövesse a társadalmi változásokat. Ki kellene
emelni a határon túli magyarság ilyen irányú munkájának, az anyaországi szervezetekkel való
együttműködésének segítését. Segíteni kellene a kényszervállalkozóként működő művészek,
oktatók, alkotók munkáját. A szellemi tevékenységet terhelő – véleményünk szerint nem erre kitalált
adónemek (ÁFA, iparűzési adó, stb.) alól való mentesség nagy terhet vehetne le a szakmabeliek
válláról. A megyei, kistérségi szintű támogatási alapok mára teljesen eltűntek, pedig a helyi
szinten működő kisközösségek segítésének egyetlen forrását jelentették (Veszprém megyében
például három év alatt megszűnt a Megyei Pedagógiai Intézet, a Megyei Közművelődési Intézet
és a Veszprém Megye Kultúrájáért Közalapítvány is, források nincsenek, a csoportok a létért való
küzdelem mellett a szakmai megbecsülés legkisebb jelét sem érzik).

A rendszerváltás után az amatőr közösségek mögül lassan kiszivárgott a fenntartói intézményrendszer,
magunkra hagytak bennünket a nagyvállalatok is. A magukra maradt amatőr közösségek civil szervezetekbe
tömörülve igyekeztek kiutat találni. A 2000-res évek elejére kiválóan kialakult az önmenedzselési képességük,
előadásaikból, egyéb szakmai szolgáltatásaikból bevételeket teremtettek, melyek működésüket segítették.
Mindez addig jelentett számukra lehetőségeket, amíg az új divatok, de legfőképpen a kidolgozatlan
támogatási rendszer meg nem tizedelte a megrendelői kört. A szórakoztató médián nevelkedő közönség
egyre inkább igényelte a playback sztárokat, a művészeti csoportok a „fellépnek még…” kategóriába,
a „köszönjük, egyetek egy gulyást” fizetési osztályba szorultak. Mindezt elősegítette, hogy a műsorszervezők,
önkormányzatok a playback üzletből meggazdagodott előadók számláit minden gond nélkül elszámolhatták
kulturális pályázataikban. A művészeti szervezetek ma a rendszerváltás utáni szintre szorultak vissza azzal a
különbséggel, hogy az akkor jellemző reményteljesség mára csalódottsággá változott.

Ami előrelépést hozhat:

 

• A hagyományosan megrendezett népművészeti találkozók, fesztiválok segítése. Ezen
• események belterjességének csökkentése, turisztikai és kulturális értékként való kezelése.
• Új, életképes kezdeményezések felkarolása.
• Az amatőr mozgalomban a minősítések átgondolása, versengési kényszer tompítása,
• közösségi tevékenységi formák erősítése.
• A népművészeti közösségek társadalmi súlyának erősítése.
• Komplex hagyományismereti képzési, turisztikai, közösségi programok létrejöttének
• ösztönzése.
• A Budapest-centrikusság csökkentése.
• Nemzetközi szintű feladatok átadása a szakmának (pl. soros EU elnökség kapcsán).
• A magyarság kultúrájának nemzetközi népszerűsítése, a gulyás-csikós magyarságkép
• átformálása, helyreigazítása a külföldiekben.

Mindezeket a társadalom alsó szintjein kell végezni, bevonva, használva a civileket. Számítani kell a
segítő szándékra, a felhalmozott tudásra, a szerteágazó kapcsolatrendszerre, az ezerszer felgyűjtött
adatbázisokra. Ha a folyamat nem így történik, ismét kimaradunk belőle és továbbra is egy kipipált,
statisztikákkal és jegyzőkönyvekkel alátámasztott politikai programrész leszünk.

Végezetül néhány sor az Élő Forrás Hagyományőrző Egyesület tevékenységéről

Egyesületünk több civil szervezettel összefogva nagyon sok programot bonyolít, melyek egy
része országos hatókörű, vagy a határokon is átnyúlik. Kapcsolatrendszerünk széles és élő (!).
Évente több képzési programot bonyolítunk, melyek hol a gyermekeket, hol a pedagógusokat,
hol a gyakorló népművészeket segítik fejlődésükben. Fesztiváljaink országos hírűek, „Hidak”
programjainkon határon túli magyarok is nagy számban vesznek részt. Segítjük a magyarpolányi
művészetoktatási intézmény és más szakmai szervezetek munkáját. Nemrég kezdtük meg Kiscsőszön
egy interaktív falumúzeum megépítését, melynek átadását 2011 nyarára tervezzük. Itt a vendég élet-
közelben ismerkedhet meg a falusi munkafolyamatokkal, állattartási feladatokkal (lovakat, kisebb
haszonállatokat jelenleg is tartunk). Szintén a közelmúltban kezdtük meg a „Hidak” nemzetközi fórum
és a www.hidakforum.hu honlap felépítését, mellyel a magyar néptánc-mozgalom belső kapcsolatait,
szervezeti épülését szeretnénk erősíteni. Tavaszra tervezzük a magyar lovas kultúra népszerűsítését
célzó néprajzi lovas túra megrendezését, melyre a magyar népművészeti mozgalom képviselői
mellett a néphagyományt tisztelő közéleti személyiségek jelentkezését is várjuk. A túra állomásain
művészeti programokkal, utazó kiállítással lepjük meg a helyieket. Mindezen tevékenységeinkre
rendszeresen nyújtunk be és nyerünk el pályázatokat. Munkánk részletesebben megismerhető a
www.apteegyesulet.hu, illetve a www.hidakforum.hu (készülőben) honlapokról.

Tisztelt Képviselő Úr!
Egyesületünk örömmel venne részt az Önök által megkezdett munkafolyamat helyi feladatainak
elvégzésében. Megköszönve eddigi bizalmát, kérem, fogadja el, használja fel javaslatainkat.

Kiscsősz, 2010. november 9.

Tisztelettel,

Kovács Norbert elnök