Hidakfórum

Búcsúzó gondolatok Navratil Andreától

Advent második vasárnapján Mari néni elment templomba, kiengedte a tyúkokat, ellátta az állatokat, beszélgetett a szomszédokkal, majd a férje képével a kezében este f8-kor szépen-csendben elszenderedett. Mindeközben 800 km-re tőle, Kiscsőszön, Cimbiéknél pont a tőle tanult kántát énekeltük hosszan, minden versszakával, azt kívánva, bár sose érne véget. Csak később tudtuk meg miért, talán mert Mari néni lelke felénk is megpihent. Bár biztos vagyok benne, hogy az angyalok már nagyon siettek érte, hisz - bánata a földnek, öröme az égnek - várt rá az égi haza égi zenekara mind-mind korábban elhunyt mestereinkkel, de bízunk benne, hogy egy angyal bokájába kapaszkodva azért röptében még hallotta, hogy a kántája szól: Dicsőség az Istennek!

Drága Mari néni, Isten nyugosztalja! Ma, amikor utolsó útjára kisérik, nem csak a buzai harangok fognak szólni, mi is éneklünk majd, mind a tanítványok, legyünk bármely szegeletében az egykor volt kerek hazának. "Húzzátok a harangokat, / hogy az egek hasadjanak! / Húzzátok meg erősebben, / hasadjanak sebesebben!"

Eke Péterné Simon Mária "Csutkó" (1934-2021)